Fővárosi Protestáns Kántorátus

1. Mennyi vétek itt e földön, kereszt terhét hordozod.
Minden álmunk összetörve: mégis te feloldozod.
Refrén: Kedvesem, ó, szívem–lelkem, melyik út visz tehozzád?
Kelyhét ittad szenvedésnek, s nékünk nyitva a mennyország.

2. Sír a kert is, az olajfa gyászolja a halott Urat.
Jeruzsálem városában minden hívő téged sirat.
Kedvesem, ó, szívem–lelkem, melyik út visz tehozzád?
Kelyhét ittad szenvedésnek, s nékünk nyitva a mennyország.

[3. Hol a gyógyír ennyi kínra, szívem bújára lesz vigasz?
Sok-sok hangon zeng az ének tettedért, Világigaz.
Kedvesem, ó, szívem–lelkem, melyik út visz tehozzád?
Kelyhét ittad szenvedésnek, s nékünk nyitva a mennyország.

4. Bármit kínálnék is néked, teljes életem kevés.
Hálát adnék, míg csak élek – az sem lenne most elég.
Kedvesem, ó, szívem–lelkem, melyik út visz tehozzád?
Kelyhét ittad szenvedésnek, s nékünk nyitva a mennyország.]