Fővárosi Protestáns Kántorátus

1. Az én életem olyan, mint a szél:
rávisz a rejtett útra, sosem fél.
És elvisz majd magával, hova sosem készültél,
és nyitva áll a világmindenség.

2. Az én Istenem olyan, mint a szél:
bántásból áldást, bort a vízből mér.
És elvisz majd magával, hova sosem készültél,
és nyitva áll a világmindenség.

Refrén: Hisz sosem járunk vízen, ha nincs meg a bátorság:
test és a szív megfürödhet a mélyben már.
És mi sosem támadunk fel, hogyha féljük a halált,
pedig nyitva áll most a világmindenség.

3. Jövőm útja is olyan, mint a szél:
a függöny épp meglebben, s ott a fény!
És elvisz majd magával, hova sosem készültél,
és nyitva áll a világmindenség.

Hisz sosem járunk vízen, ha nincs meg a bátorság:
test és a szív megfürödhet a mélyben már.
És mi sosem támadunk fel, hogyha féljük a halált,
pedig nyitva áll most a világmindenség.